Hőnig István: Vadászati műszótár / Budapest, Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1889. / Sz.Zs. 1729

I. RÉSZ. Vadászati terminológia. - II. FEJEZET. A vadról különösen.

suta. A hasított körmök csülkök; ezeknek szegélye a csülök éle, hátulsó clomborodása a csülök bokája. A benyomás, melyet a vad lába puha földben, homokban, hóban s i. t. képez: a nyom ; az elő- és hátulsó lábaknak egymást követő több nyoma a csajpás; nyom különben a földön, füvön, kövön, sárban, hóban, fán, lombon s bárhol látható bárminő jelenség, a melyből bizonyos vadra lehet következtetni; innen nyomozni (nem csapázni). Minden vadnak húsa vadhús vagy egyszerűen vad; a nyaknak húsos része a nyakcsigolyák oldalain a torokpecsenye; a bélszín vagy vesepecsenye: szűzpecsenye; a bőr nyersen csuha, kidolgozva, szőrtelenítve, szarvasbőr; a szarvas vetkezik, midőn szőrét hullatja, A végbél nyilása hullató; az ürülék hullaték. A fark. A nemzőtagon, a cséken vagy csökön lévő hosszú szőr a pamacs vagy pacsmag, a hüvely körüli a kötény. A szarvasvad áll a pagonyban, ott álmot ver, azaz fekhelyet készít és leheveredik ; a pagonyból kivonul, kimegy, midőn azt elhagyja, s abba, tápot vévén, visszatér, visszavonul ; ezt szokott forgóján teszi, azaz szokott útján halad; a forgó tehát rendesen kitaposott csapás. A szarvas nem kövér, hanem jó; nem sovány, hanem silány. Midőn lassan halad, gondtalanul jö, megy, jár; midőn fut üget; midőn vágtatva menekül, iramodik, eliramodik. Megsebeztetvén letarkóztatik, azaz a vadász a tarkó-kést a koponya és az első nyakcsigolya közé szúrva, a gerincvelőt keresztülmetszi, a mi rögtöni halált okoz; vagy a fültőbe irányzott kegyelemlövéssel vagy kegyelemdöféssel (a szívbe) kivégezi és a vad megdermed, azaz megszüli élni; vagy lassan elpusztul, döggé lesz, döggé válik; betegség folytán elhull. Rosz lövés, rosz táplálás, kedvezőtlen életviszonyok elsatnyítják, elkorcsosítják: a vad elcsenevészedik. A dermedt vad felbontatik és kizsigereltetik, azaz belső részei kivétetnek. A bika íizekedéskor fajfentartási tevékenységet kifejtve rígyet, rígyetö helyei vannak és bőg: barcáz ; a suta és a borjú bégetnek, midőn egymást hivogatva, vagy letarkóztatván, hangot hallatnak; az őzbak, a vezérsuta böffen, midőn megijedvén, ugatásszerű hangot hallat, A szarvas fejéke az agancs ; ez a szarvtól az által különbözik, hogy teljesen tömör anyag. Az agancs lombozatos végei az ágák; a legalsóbb a szemág, a következő a vendégág, a harmadik a középéig ; a felső kettő villa; ha felül (egy tőből) három