Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
II. Magyarország területe az őskőkorban
56 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA vadászható, diluviális állatok maradványai voltak ismeretesek. A csontok vizsgálata a következő állatokról nyújtott tanúságot: a Mammut, a szarvorrú, a bölény, jávorszarvas és az óriás-gím gyakoriak voltak, különösen a Száva és Dráva lapályaiban. Valamivel ritkábban találtattak ezek az ország belsejében előforduló lösz és kavicsosok ?képleteiben, a zágrábi hegység hasadékaiban, a melyeket összeálló törmelék — breccia — töltött meg. És akadtak egy a folyóvíz által kimosott kis barlangban vagy sziklaodúban Krapina mellett, azon az egyetlen ponton, a hol néhány évvel ezelőtt a diluviális ember előfordulása megbizonyosodott. Krapina, a diluviális ember előfordulása által igen kiváló helyet foglal el a Chelléo-Moustérien fokon; de azért HOERNES szerint nem a legdélkeletibb pont; mert ebben az irányban tovább is előfordul Simferopol táján, a Krimben és a Kaukazus Kubán tartományában; de Krapina a legalaposabban kutatott és felderített pont, a mit a tudomány GORJANOVIC-KRAMBERGER KÁROLY és társai buzgóságának köszönhet. Tömör rövidséggel előadva a kutatások eredményét, ez következőképen alakul: Krapina 8'5 méter vastagságú^[rétegzetében GORJANOYIC három szintet különböztet meg, ú. m.: a hód, az ember és a barlangi medve szintjét. Legalól a hód szintje fekszik a sziklaalapon és mindössze 1 m. vastagságú hordalékja a Krapinapataknak; fölötte, az ember telepedéseinek nyomait mutatva, a legvastagabb réteg fekszik. A barlangi medve szintje, a melyben az ember tűzhelyei is előfordulnak, legfelül terjed el. A felsőbb szintekben az embernek magának semmi nyoma sem volt, ellenben a legalsóbb, a hód szintjében egyetlen nagy tűzhetyen csupa embercsont fordult elő, számszerint körülbelül tíz, mindenféle korú meglett [ember és gyermek maradványa. Ez a sajátságos fekvés szülte GoRJANOvic-nál azt a nézetet, hogy ez a kanibalizmus maradványa, mert a csontok törve, zúzva voltak és pörkölés-égetés nyomait is viselték, hogy ezek tehát az emberevők lakomájának reánk maradt emlékei.
