Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ ŐS -KOROKBAN 49 azt hitte, hogy egy, a spanyol klerikálisoktól eredő kelepczével van dolguk, a melyet ezek a franczia régészeknek szántak. Ev. HARLÉ apróra tanulmányozta a festményeket és igen beható megokolással arra az eredményre jutott, hogy azok mostkori csinálmányok. A midőn azonban hasonló festmények és rajzok mind gyakrabban Francziaország barlangjaiban is fölfedeztettek, CARTAILHAC teljesen megtért és fényes elégtételt szolgáltatott a megbántott úttörőnek,

1 sőt később Abbé BREUIL társaságában meglátogatta magát az Altamirát is és valóságos elragadtatással szólt festményeiről, graffitjeiről, a melyek roppant területet borítanak, saját szavai szerint: „Még sok szó fog esni a kifestett barlangok e legszebbikéről". Legyen ez elég a palaeolith-kor és fokának jellemzésére. A FELSŐ FOK. A Magdalénien alakzatok. Ez a fejlett vadászkultura második foka. Zordonabb klima korszaka, de nem jégkor, inkább jég utáni vagy kora jégközi korszak. A rénszarvas ideje, vagy korszaka. Új emberfajta — a Crő Magnón, Laugerie-basse, La Chancellade — fejlettebb testalkattal. Tartózkodás többnyire barlangtelepeken és ú. n. Abri = védett helyeken, vagy enyhelyeken. A kőszerszáni hosszúkás, kicsiny, legtöbbnyire igen finom. Feltűnően sok csont- és agancsszerszám, a keleten és nyugaton meglehetősen hasonló. A csontokon való körvonalas rajz és a barlangok frescofestésének virágzása, úgylátszik, Nyugot-Európára szorítkozik, hol a vésőkőeszközök — burini — is egyedül találhatók. Az állatvilágot a tömegesen előforduló rénszarvas jel1 Les cavernes ornées de dessins. La Grotte d'Altamira. „Mea culpa" d'un sceptique. L'

Anthropologie XIII. 1902. p. 348. Herman O.: A magyarok nagy ősfoglalkozása. 4