Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

50 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA lemzi; az ősló is még számos. A gímszarvas ritka, a Mammut csökkenőben — elvonul, ezért Nyugot-Európában ritkul; keleten gyakoribb. A barlangmedve, a szarvorrú kihalt, A bölény gyakori. A Solutréen jellemzésében, a mint már adva is van, a Magdalénien is benne van. Ez a rénszarvas korszaka, hidegszáraz klímával; az ú. n. glyptikus 1 = véső és barlangfestő korszaknak újabb szaka. A legtöbb vésés csontokra esik. Azt, a mi az általános jellemzésben mondva volt, tűzkőszerszám tekintetében jól adja vissza a vakarókő - grattoir-rajza — (12-ik ábra), MERCK szerint, mely a Svájcz „Kenlerloch" nevű barlangjából származik. És ugyaninnen származik az a rénszarvas agancsdarab is, a melyre e szarvasnak vonalrajzban adott képe (13. ábra) bizonyítéka annak a fejlett formaérzéknek és biztosságnak, a mely e fok emberét jellemezte. Ez a formaérzék sokkal tökéletesebb annál, a melyet az Európa észak-végvidéki lappoknál tapasztalunk, kik késeik rénszarvas agancsból készült tokjait, a tűtartókat, az ugyanabból az anyag13. ábra. ból készült, áttörtnyelű kanalak vájt részét, e nekik oly kedves, mert életüket biztosító állat alakjával díszítik. A Magdalénienből származó rajznál a fej és szarv vagy agancs formálása valóban mesterinek mondható. Ennek a foknak embere bizonyos szenvedélylyel alkalmazta a díszítést, minden szerszámjára. 1 A görög YSOKTÓL — vésett szótól ered.