Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

II. Magyarország területe az őskőkorban

MAGYARORSZÁG TERÜLETE AZ () S-K Ő KORB A N 47 Azok után, a miket a fok ősemberének rajzoló hajlamáról tudunk, nem csoda, hogy a Combarelles-barlang falára ezt is reáábrázolta; és úgy, amint formaérzékét a Mammutnál megismertük, nemcsak elfogadhatjuk azt, hogy ez ősló vázlata helyes, hanem annak, a ki a rajzhoz ért, a vonalvezetés biztossága és elevensége maga is elárulja, hogy a vázlat való formát állít a szemlélő elé. És ha az ősiónak teste, egész mivolta szerint nem is maradt reánk, mint maradt kortársáé, a Mammuté, az Ázsiában élő vadlovak, különösen a Przewalskij-ló — Equus Przewalskij, Poljakov — a fül alkotásánál és elhelyezésénél fogva bizonyítják az őskori vázlat helyességét, az élőtermészetnek megfelelő voltát. Ez az ősló is szőrözet szerint bizonyos bozontosságot tüntet fel: sörénye tömött, állarésze szakállas, a mi megfelel a — fájdalom — oly nagyon is eltűnő, elenyésző régi magyar, apró, tüzes és edzett parlagi-ló téli 'szőrösségének, bozontosságának. De van még egy harmadik ősállat is, a melyet a középfok ősemberének művészeti hajlama átszármaztatott korunkra. Ez az állat a bölény (11. ábra) HoKRNEs-nél 59. 1. 18. Úgy, a mint ez az alak rajzolva van, ez is világos tanúságot teszen az ezen a fokon élt ősember jellemező tehetségéről. Mind az, a mi a bölényt jellemzi, a körrajzon kellőképen érvényre jut. A hatalmas tarkó és magas mar, a mélyre lebocsátkozó, sörényes lebeny; a testnek a horpasz táján és a faron való elvékonyodása; az előreszegződő szarv és a szakái mind jellemzők. 10. ábra. 11. ábra.