Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

I. A kiindulás

28 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA Ez nem volt tudás. De elkövetkezett a szellem ébredése, ennek sugárzása alatt a tudás vágya, melynek nyomása alatt a magyarok eredetére nézve mind hatalmasabban feltámadt a kérdés: honnan':' És a feleletet követelte jés követeli a tudomány szabványai szerint szigorúan megállapított — igazság. És melvik út az, a melyet a magyarok eredetére nézve a tudomány rendel, a mely az igazsághoz vezet? Keressük a fölvetett kérdésre a feleletet, az árvakő hasonlata rendén. Elkövetkezett a kor, a melyben az ember a tapasztalat útjára tért, eltekintett a mondától, regétől és komoly kérdést intézett magához a szirthez: aczél pörölyével darabot repesztett róla. A lerepeszteti darabot azután az ásványtan szabályai szerint alaposan megvizsgálta, minden alkatrészét külön megállapította; megvizsgálta esetleg a fénytörést is, felbontotta vegyileg, meghatározta a minőséget, az alkotórészek mennyiségét és az egymáshoz való arányokat. Az összes felismerhető részek ily alapos ismeretéből alkotta meg a lerepeszteti darab és az egész szirt fogalmát, faját. A faj fölismerése — közszólás szerint: meghatározása adja a kutató kezébe azt a szövétneket, a melylyel elindulhat, hogy a szirt eredeti helyét felkutassa és megállapíthassa. És az, a ki jkeresés közben a szövétnek [világánál gondosan, összehasonlítva halad: meg is fogja találni, ha csak nyomaiban is. Az, a ki nem így indul, a kit hite, képzelete, a rege, a puszta hagyomány vezet a termőhely fölkeresésében, egyetlenegy döntő oknál fogva nem érhet czélt; az ok az, hogy nem ismeri alaposan a szirt anyagát, így el van ütve az igazi szövétnektől, az összehasonlításban rejlő hatalmas eszköztől. Az emberiség egészének, vagy bármely megkülönböztethető részének vizsgálata és meghatározása, végső következtetésben, szakasztottan ugyanazokhoz a feltételekhez van kötve, a melyek a szirtre nézve állanak; bármely részét vegyük is az embernek,