Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD
210 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA és kisbobróczi jobbágyai részére, a köztük vitás erdők és erdei legelők használatáról: „Mi Illésházy István, hogy egyrészről a tarnóczi, másrészről a kisbobróczi és pálfalvi jobbágyaink közti viszálkodást, a legeltetést és a favágást illetőleg megszüntessük, elrendeljük, hogy a pálfalviak és kisbobrócziak, a tarnóczi terület mindenféle legelőin összes barmaikat, viszont a tarnócziak is a pálfalvi és kisbobróczi területen barmaikat szabadon legeltethessék. Ezenkívül a hol igavonó barmok legelnek, a tarnócziak mezőin, ezek mindkét részről csak ökrök és lovak számára szabad területek, hasonlóan Homolka és Csernahora hegye, a többiek az juhok számára is szabadok." 1 1630. Fogarasvidék tanuvallatása az uradalomhoz tartozó erdőknek a zálogbirtokosok részéről való használatot illetőleg. Kérdések: „1° Tudod-é, vagy bizonyosan hallottad-é az méltóságos Lorántfy Zsuzsanna fejedelemasszony idejében, vagy annak előtte a fogarasföldi donatáriusok magok falujok határán levő makkos erdőkön makktermésnek idején sertésmarhájokkal gosztina nélkül járhattak volna szabadon ?" „2° Tudod-é, vagy hallottad-é bizonyosan, hogy az donatáriusok disznaik számára bizonyos darab makkos erdőt szakasztottak volna s ha szakasztottak pedig, szokásból volt-é vagy a magistratus engedőiméből ?" „3° Tudod-é, ha valakinek az donatáriusok közül oly makkos erdeje vagy havasa lőtt volna, maga fogadott volna marhákat és az gosztinát vagy váltópénzt maga számára vötte volna?" „4° Hát az közönséges nemes emberek vagy boérok az magok határán levő makkos erdőkön vagy havasokon legeltethették-e disznaikat vagy egyéb marhájokat engedelem nélkül, hogy gosztinát nem adtak volna?" Feleletek: „Ex posessione Sinka". 1° Sinkai Berszán Boér, Sztanila Sztrimbul, Kumán csűrbiró vallják hogy: „míg Macskási Ferencz bírta falunkat, soha az marhájától gosztinát nem adott; tudjuk azt is, hogy mikor 1 Erd. okit. I. p. 381., 382.
