Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 207 „Az szalócziak minden esztendőben az régi szokás szerint, minden különkeni]eres ember egy nap kaszálni eljöjjenek és ismét minden esztendőben az régi szokás szerint az juhoktúl megalkudjék és az pelsőczi bírónak megadja; de az kecskéknek sem az juhoknak az erdőt vágni nem szabad. Viszontag az szarvasbaromnak szabad legyen járni követés nélkül; de valaki hízó barmot vagy ménest venne, tehát attúl tartoznék külön fizetni . . . Ismét valamikor makk terem, tehát akkor az szalócziaknak a polgárok fl. 2 az pelsüczi birónak; és így az ők disznajok szabadon járhat az egész pelsőczi Nagyhegyen."

1 1617. Telkibánya városa egyezsége Regécz városához tartozó erdők használata ügyében Alaghy Menyhérttel: „Az erdőket, kiket annak előtte ab hominum memoria Telkibánya városa és abban levő lakosok esztendőnként egy vég gyolcs és egy font bors Regécz várában való adásak által, mind barmoknak az hegyeken való legeltetésével, sertés marhájoknak makkra való szabados bocsájtásokkal bírtanak, az megnevezett Telkibánya városa sertésmarhájoknak makkon való jártatásával, mind penig barmoknak az hegyeken, erdőkön való jártatásával s mind örökké szabadon bírják és éljék".'

2 1618. Az esztergomi káptalan tanú vallatásából a liborczai erdőknek Trencsén városához tartozásáról: Sumichraszt Márton nemes vallja, hogy a liborczai hegyeket a trencséni polgárok bírták és ha ott legeltettek; mindég a trencséniek kapták érte a bért.

3 1619. II. Mátyás király erdőrendtartása a körmöczbányai alkamaragróf részére: Kamaragrófunk az erdőkre és szénégetésre is ügyeljen, a melyek aranybányászatunk hasznára vannak, nehogy a szomszédos nemesek vagy azoknak barma rongálja, kezdetleges bányászatát károsítsa . . .

4 1620. Ménaság, Mindszent stb. székely falvak erdőrend1 Erd. okit. I. p. 325. s U. o. I. p. 327. 3 U. o. I. p. 331. 4 U. o. I. p. 341.