Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés - XVII. SZÁZAD

208 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA tartása. — Ha valaki juhát avagy egyéb marháját akarat nélkül az közönséges havasnak tilalmasába vitte és tartotta, az birák rávalasztottak, behozatták, megtizedeltették. — Ha valaki azféle marhabehajtó embereket támadott, vagy pásztor, vagy a marhásember és erőszakkal elvötték az marhát, az hajtók az bíráknak értésére adták, a birák az észtenára is reáküldötték és megtizedlettek. Mindenféle marhát pünkösd napig az havasban tartani szabad volt, annakutána, ha ki nem hozták belőle, behozták és megtizedlették és az marhásembert törvény szerint büntették. 1 1622. Csik-Szt-Mihály „megyéje" falutörvénye szerint: Senki se este vacsorakor után, marháját az vetés közt ne őrizze, se hordáskor aljat senkise hordjon, ha azt cselekszi valaki, egy forintra büntettessék mindenszeri cselekedetéért. (Az alj a szekér után kötött friss vágású fa, arra való, hogy a szekér lejtőkön tartóztatva legyen.

2) 1622. Abaujmegye tanuvallatása a radványiaknak a Füzér várához tartozó alsó erdők szabad használatáról: „Sebők András vallja: tudom, hogy gyermekkoromban barompásztor voltam és találtam az radványiakat az erdőn; de nem tudom, nem hallottam, hogy az vágásiak háborgatták volna őket".

3 1623. Brassó város elöljárósága az erdei legeltetésre nézve : „Mi Christoph János brassói főbiró és Drautt János Törtsvárához való falusiak tisztviselő urak stb. miképpen egy contraversia, visszavonás támadván, nemű-nemű réth dolgában az Hosszúfalviak, Csernáthfalviak, Türkösiek és Bácsfalviak között, mely réth vagyon az Küs-Tatrágh vize mellett stb. Mit azért magunk személye szerint látogattuk meg az helynek mivoltát, hosszúságát, szélességét s lelkünk ismereti szerint úgy találjuk jobbnak lenni stb. Wegezetre minthogy az Hosszúfalviak mennek erdőlni, az Csernátfalvi réthre szabad is legyen barmokat, az míg erdől1 Erd. okit. I. p. 344-34(5. 2 Erd. Gazd. Tört. Szemle 1897. p. öl. 3 Erd. okit. I. p. 357.