Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

180 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA 1612. A debreczeni, nagyváradi, szatmári baromtőzsérek fölpanaszolják a magyar kamarának, hogy az utakat annyira elszoríttatták, hogy a barmot hajtani nem lehet. Szabad, nyomós nyomásos földön legeltetni, de sőt itatni sem engednek. 1622. 0 Felsége részéről kérdés intéztetett, hogyan lehetne a magyar marhahajtás jövedelmét 0 Felsége számára megszerezni? Az udvari kamara véleménye szerint az bizony szép haszon volna; tekintve azonban az idők járását, a kísérlet nem ajánlható. Ilyen körülmények között Ő szent Felsége letett az önmagáról való atyai gondoskodás e módjáról. 1623. Bécsben a hús drágasága a legmagasabb fokra hágott s az e fölötti tanácskozásban Magyarország mint „Marhagyökér" Viehwurzel azaz: a marhatenyésztés főhelye fordul elő. A kereskedés akkoron a „Landesverleger Compagnie" kezében volt, mely kötelezve volt Bécs városa ellátásáról gondoskodni. Ezt, mint szintén „gyökérre", Lengyelországra is figyelmeztetik. 1625. A sok teher miatt a magyar marhatőzsérek vonakodnak Bécsbe menni. Ekkoron egy darabnak fölhajtása Győrtől Bécsig 8 frt 10 krba került, az „Aufschlag", „Zehrung", „Tabormauth", „handgrafdíj"

1 miatt -— kit a magyarság „honti grófnak" nevezett, melyekhez még sok egyéb illeték is járult. A bécsiek így kénytelenek voltak Magyarországba menni. 1629. Az üres Cassa érdekében a Landtag, a marhahús fontjára 2 fillér „Aufschlagot" rótt ki, miből 1630 szeptemberig 85,360 frt folyt be. És ez a magyar kereskedőkre hárult! 1632. A magyaróvári harminczadon a jövedelem 59,723 frt 80 kr. volt. Ebben az ökrök után 24,779 frt 75 kr.; az üszők után 1695 frt; a tehenek után 8068 frt 8 kr.; a borjúk után 6 frt 8 krt tett ki. A többi a fiók-harminczadokból folyt be. * 1635. A bécsi „handgraf" jelentése szerint a német birodalomba 40,000 darab marhát hajtottak az auspitzi vásárról, 1 A Handgraf TAKÁTS SÁNDOR új müvében: „A magyar gyalogság megalakulása". 1908. p. 7. bans-gráfot ír, de a magyar tőzsérek ezt nem honzi-, hanem /lonü-grófnak mondták. H. O.