Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

178 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA czióról tanúskodó képet rajzol,

1 a melyet csak egyes szavaiban változtatva iktatok ide: „Ha a kedvező időjárás, a folyók áradása s az ár visszafejlődése rendén a fű bőven kikelt, a barom nagyon megszaporodott, nekierősödött és gulyásainknak ugyancsak volt mit a rovásra felmetszeniök. Jámbor eleink ilyenkor azt mondták, hogy „megócsódik a marha". — És mivel itthon hiába unszolták meg a vásáros embereket, egy ideig még a hizlaló-legelőkön bogároztatták a jószágot". Mikor aztán Szent Vitus napja közelgett, levették a kolompot a vezérökörről és a marhás emberek foltba vervén ökreiket, nem jártatták többé a gulyában, hanem külföldre indították. A marhaindítás a XVI. és XVII. században a legérdekesebb és legmozgalmasabb képet adta és alkotta meg. Nem egyszer kétszázezer szilaj ökör, bika, tulok, sőre csörtetése, bőgése, a vad, szilaj lovak nyerítése, a melyeken a hajtást végezték; a botos legények, hajtók hujjogatása; a köpönyeges puskák és lódingos lövők ropogása; a tőzsérek, komplarosok, csihések. köszmérek, kótyavetyések, ostorosok, hajtogatok szaladgálása, kiabálása, még a legelhagyatottabb utakon is pezsgő-életet teremtett. Közbe-közbe egy kis dolog is akadt. Tolvajokkal, marhalappangtatókkal „ebtül szakadt rácz pogány nyal", ,.hozzá"-t kiáltván, megharczoltak; a farkascsordákat megrekesztették. A tilalmasba tévedt marha riasztása már csak tréfaszámba ment. S ha már a hajtóknak egyéb dolguk nem akadt, süveget dobáltak egymás lova alá, a mitől a szüaj állatok úgy megvadultak, hogy csak a hajtó vasmarka és aczélkarja tudta őket megtorpantain. A marhahajtás három főirány felé terelődött. A legtöbbet oda hajtották, a honnét a „legjobb szavatty futamodott". Ez leginkább Bécs és a Németbirodalom volt. A mi a bécsi hetivásárokon el nem kelt, azt a bécsi kereskedés generálisa, a „handgraf", a magyar tőzsérek nyelvén „honti gróf" és látói — Beschauer — tovább bocsátották. A második rész Morvába, Auspitz — tőzsér nyelven „Pusztapécs" — hetivásár1 A „Budapesti Hirlap" 1904. folyamában, a „Magyar bikaviadal" czímü tárczában.