Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés
A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 175 a lápok és berkek világa, hatalmas befogadó- és védőerővel bírtak s jó és rossz időkben a betelepedő népnek valóságos dajkái voltak: könnyen, biztosan és bőven táplálták őt és jószágát. Azontúl a természeti viszonyokhoz idomulva ember és állat hozzáedződött, rendkívül ellentálló erőt szerzett. Nem itt a helye, hogy a magyarság lápi, berki, réti életét vázoljam, ez e munka más helyére tartozik; de kettőt már itt is ki lehet mondani, ú. m. hogy a lábasjószág tömérdeksége és a legnagyobb fáradozásra való rátermettsége, az ősi, réti gazdaság és tenyésztés eredménye volt. Az évenként visszatérő áradások itt szakasztottan oly jelentőséggel bírtak a legelőkre, tehát az állatéletre, mint a Nilus áradásai bírnak a terményekre. És másodszor, hogy nagy dúlások után a felpanaszolt végpusztulás mégis csak helyi csapás volt. A nemzet legépebb, érintetlen, színmagyar része jószágával együtt a lápok birodalmába vonult vissza, hogy a veszedelem, a dúlások megszűntével ismét kivonuljon, foglalja el régi helyeit s formálja át a maga képére az egész gyülevészséget is, a mely dúlások nyomán, mint áradás után az iszap, visszamaradt. A lábasjószág töméntelensége, melyből ebben a korban a világrész dereka fedezte hússzükségletét, a rétségekből kelt: az állattenyésztő lovasnomád ősi gazdaságának eredménye, mely gazdaság jellege úgyszólván véréből kelt, érintetlenül megőrizte az emberben azokat a tulajdonságokat, a melyekkel a megszállott helyen megmaradhatott. Lehetetlen azonban a XVII. századtól búcsút venni, anélkül, hogy TAKÁCS SÁNDOR összegezéseinek vázlata itt helyet ne foglaljon. 1 A levéltári kutatások bizonyítják, hogy a XVI. és XVII-dik században a népség legmagyarabb része állattenyésztéssel foglalkozott, mely a XVII. század végével majdnem teljesen megsemmisült; mondjuk, idegen hatalom felülkerekedésével és a földmívelés fejlődésével. Debreczen és Kecskemét színmagyar városok tűntek ki 1 Magyar Nyelvőr 1903. „Régi pásztori élet" czím alatt.
