Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 173 E zaklatással járó zsarolás miatt a magyarok kevés marhát hajtottak föl, így a hús megdrágult. 7-574. A külön marhahajtó utak — a viae boariae — kiszélesítését rendelik el Magyar-Óvártól Bécsig. Ekkor Magyar-Óvárt a marhaharminczadból 30,134 frt 34 kr. volt a jövedelem. /.57<S'-ban a marhakereskedők fölpanaszolják a barátföldi legelő elvonását, a melyen 10,000 marha könnyen elélt; azért kérik vissza, mert az évi fölhajtás Bécsbe Magyarországból 80,000 drb. 1591. Nicolini Martino Győrött 20,000 darab marhát vett meg Velencze számára és 1592-ben folyamodik ő Felségéhez, hogy évenként 20,000 marhát hajthasson Velencze számára, a miért a kincstárnak 25,000 forintot biztosít. A marhát magyarföldön fogja venni. Megengedtetett avval a kikötéssel, hogy Katalin napon túl, mikor a takarmány drágulni kezd, nem vehet többé — igen, mert akkor az árak leszállottak! 1592-ben a bécsi heti marhavásárra átlag 3—5000 darab magyar jószág került. Ez évi augusztus hónapban a fölhajtás 6467 darab volt, melyből 3899 kelt el. Ekkor a magyar ökör párja 18- 46 tallér volt. 1597-ben elrendeltetett, hogy a jószág hajtására lehet hajdúkat használni; de ezek botozás terhe alatt Bécsnél tovább nem mehetnek. A külvárosban két korcsmát jelöltek nekik; a városba bemenniök tilos. A vásárolt jószágot német emberek hajtsák tovább. A XVII. században e kép folytatása a következő. Álljon itt az egységesség érdekében. 1597. A hús megdrágulása miatt az olaszokat megrendszabályozták: hogy t. i. a marhát Bécsben vegyék, hol a bécsi és külföldi kereskedőknek „Vorkaufjuk" — elővétel — az olaszoknak azonban „Nachkaufjuk" — utóvétel — van! Ezt Magyarországon közzé kell tenni, hogy a magyarság Bécsbe hajtsa jószágát. Magyarországon csak a tenyésztésre és földmívelésre szolgáló marhát szabad eladni. Egyéb marhát mind Bécsbe kell hajtani!