Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

172 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA 1556. I. Ferdinánd pátenssel elrendeli: 1. Betiltja a marha összevásárlását. 2. Senkise merjen a magyar kereskedők elé menni. 3. Senkise merjen az utakon vásárolni. 4. A magyar kereskedők rendes hetivásáron adjanak el. 5. Az el nem kelt marhát összevásárolni tilos. 6. Az el nem kelt marha Magyarországba visszahajtandó. 7. A magyarok legyenek kénytelenek jószágukat Bécsben eladni. Ebből a sorozatból a zsarolásig menő kényszer világosan látható. De a hatalom itt meg nem állott; inert a király, hogy a külföldre való kivitelt megakadályozza, súlyos vámot vetett a magyar marhára. A rendek hasztalanul kérték eltörlését. Végre is a német birodalmi városok vetették magukat közbe. Augsburg, Ulm és Nürnberg városok még ebben az évben, az egész németségre nézve sérelmesnek mondták az új vámot, megnyerték az ügynek a bajor, a pfalzi, hesseni, strassbnrgi, frankóniai és Württemberg! fejedelmeket és így a vámot a birodalmi gyűlésen csakugyan visszavonatták. 7550-ben Bécsben elkelt 63,212 magyar marha és 15,000 juh. 1551. A velenczeiek a Dunántúl tömérdek marhát vásároltak össze. A legelők hiánya miatt kénytelenek a marhát forró nyári időben a hegyeken át Ausztriába hajtani, a mit csak a szilaj marha bírt ki. A magyarföldön összevásárolt jószágot, a vevők leginkább Zárából, hajón szállítják Velenczébe. A tengeri út 8—14 napig tart és útközben tömérdek marha pusztul el. 1561-ben Bécsben a fölhajtott magyar jószág után a következő illetékeket szedték: 1. Vámot. 2. Kövezetadót. 3. Alláspénzt. 4. Itatási díjat. 5. Legelőpénzt. 6. „Schreibergeld"-et.