Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 5. Összegezés

170 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA sokba foglalt törvényével. A kecskenyájaknak csapásig való felszaporodása az elszegényedés világos jele. Ehhez járul a legelőügy, melynek egyik mozzanata a korra szerfölött jellemző : találkozunk a kéreg-legeltetéssel, mely rendes legelő- és takarmány­hiánynak világos bizonyítéka. Ez a legeltetés egyértelmű az erdőirtással, mert abban állott és áll néhol ma is, hogy a pász­tor fákat dönt, hogy állatjai a rügyet, galyat és kérget lerág­hassák. A sok statutum és rendelkezés mind a kártétel ellen hadakozik s ez az elnyomatás és szegénység következménye is. Becses, noha csak töredékes adalék az, a mit a horvát szokás­jogról megtudunk. Pótlás. A XVI-ik század képe, így adva, csak töredék. Különösen a szarvasmarhatenyésztés roppant aránya az, ott, a hol a szín­magyarság szállotta és tartotta meg a területet, mely bepillantást enged a nemzet belső életébe és megváltoztatja a köztörténet­adta képet, mely éppen a lényegben csonka. Feltűnő, hogy a tulajdonképen való nagy Alföldre vonatkozó adatanyag oly elenyészően csekély és gazdasági irodalmunkban is ebből a korból leginkább külföldi utazók adnak hírt az Alföldről, mint töméntelen lábasjószág táráról. így RANZANUS innen szól: „mira abundantia"-ról — csodás bőségről —; BROcquiÉRE Szeged és Pest között számtalan nyájról emlékszik meg, a mi lovakra és szarvasmarhákra vonatkozik, valószínűleg juhokra is. OLÁH MIKLÓS szerint a kunok gulyák sokaságával bírtak; Debreczen­ben egy Biró Gáspár nevű polgár gyakran 10,000 eladó ökör­rel is bírt; végre a székelyek is mint marhatenyésztők híresek voltak. HERBERSTEIN szerint Magyarországon a szarvasmarhának csodás bősége van és innen ered az ökrök és juhok sokasága, a melyet külföldre Olaszországba, Német- és Csehországba küld. Magyarországon, Morván, Ausztrián, Styrián, Szlavónián és szá­mos szomszédos tartományon át számos út vezet — viae boa­riae —, a melyen az állatok sokaságát világgá terelik. Följegyez­tetett, hogy magán a Bécsnek vezető úton egyetlen évben több

Next

/
Thumbnails
Contents