Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 4. Összegezés - XVI. SZÁZAD

A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 159 Ebben a században Fugger Antal és utódai magyar földön a Vöröskö és Detrekő jószágokat bírták, a hol is híres méneseket tartottak. A midőn Vöröskö Fugger Máriával a Pálfg családra szállott, a Fugger-inénesek egy részét Allgau-Markba helyezték át.

1 Sertés. 1550. A fogarasi uradalom rendtartásának huszonötödik pontja ezeket mondja: „35. Ha mikor akár magyarok, akár szászok vagy oláhok falujokból az disznókat egybegyűjtik és úgy hajtják az erdőre, minden seregből, minden disznótúl tartoznak két dénárral és annak fölötte nyolez köbei zabbal. Ha penig az egybegyűjtett disznók között valakinek sereggel volna, minden ötven disznótúl az: egy disznót és minden egy disznótúl: két pénzt tartozik megadni."

2 A jobbágy községek már a XVI. században sertéstizeddel adóztak — évenként 12 sertés után egy — a mi továbbra is érvényben maradt. A munkácsi uradalomnak akkoron 16 disznópásztora, a számadó czíme pedig „disznókirály" volt.

3 Állattenyésztés. 1570. A munkácsi uradalom provisorának, Soklyóssy Istvánnak, a kamara biztosai új utasítást adtak, a melyben az állattenyésztésre nézve ez áll: „És mivel jól vagyunk értesülve arról, hogy a baromtenyésztést a várnak alárendelt legtöbb helységben haszonnal űzték a múltban, így azt a jövőben is haszonnal űzhetni reméljük: kivánjuk, hogy a provisor kiváló gondot fordítson az arra alkalmatos helyekre s nemcsak gulyákat, hanem, hacsak lehetséges, ménest, juh- és sertésnyájakat is 1 WENZEL

: M. Mezőgazd. Története, p. 359. - Magy. Gazd. Tört. Szemle 1894. p. 165. 3 WENZEL

: M. Mezőgazd. Tört. p. 390.