Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

IV. A magyar állattartás köztörténete - 4. Összegezés - XVI. SZÁZAD

160 A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA szerezzen, melynek szaporulatáról gondoskodjék, haszonra [való irányítással".

1 Székely szokástörvények. 1555. Ezeket a székely nemzeti gyűlés írta össze és Kendi Ferencz és Dobó István erdélyi vajdáknak bemutatta, kik megerősítették. A 43-ik pont a ló vagy barom elvételéről szól: „A hatalomcselekedés ló vagy barom elvételében 12 gyrát tészen; ettől megválva egy hatalom három gyrát tészen". Itt tehát az erőszakkal való elhajtást kell érteni.

2 A 60-ik pont a marha elvételéről, mint büntetésről szól; az ítélet pedig ilyen: „A falu három igaz jámbort fogad és az a három ember megfelel a faluért; és valakit kiad nyilvánvaló tudással, azt megbüntetik, a mi marhája vagyon, azt elveszik, a felesége és gyermeke részét meghagyják; valakit pedig hallomással felelnek ki, annak helyt nem adnak". A 61-ik pont: „Ha földön lakó büntettetik meg és annak megítélésében a hadnagy és királybíró jelen vagyon, a marháknak a felerésze a székülőkkel a hadnagyé és királybíróé, más felerésze pedig a földesuráé; de ha az ura a gonosztévő földén lakót, míglen a királybíró és hadnagy odamégyen, megbünteti, minden marhája az urának marad".

3 68-ik pont: „Örökös székelyt törvényben éretlen meg nem foghatnak, hanem ha véren találják vagy marhát fognak kezén. Ha törvényben elérik, míglen marhájában tart, addig örökségéhez nem nyúlhatnak; ha sem öröksége sem marhája nem lészen, fejéhez is hozzányúlhatnak".

4 Rovásfa. 1565. Hosszútothy János Zalamegye róvója egyik levelében írja: „kiknek t. i. a falusi bíráknak — jóllehet, hogy én rovás1 Magy. Gazd. Tört. Szemle 1896. p. 83. - Székely oklevéltár II. 122. • U. o. II. 123., 124. 4 U. o.