Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532
IV. A magyar állattartás köztörténete - 3. Összegezés - XV. SZÁZAD
A MAGYAR ÁLLATTARTÁS KÖZTÖRTÉNETE 155 Kecskemét mezőváros határán szállásaikra átkelő kunokat háborgatni, magukat vagy jószágaikat letartóztatni, vetéseiket és kaszálóikat legeltetni ne merészeljék. 1 H62. Mátyás király [Szeged városi polgároknak az előbbi királyok és atyja, az országkormányzó úgy saját személye iránt is kitüntetett sok hü szolgálataikért és hogy a város minél inkább gyarapodjék, Asszonyszállása nevű kúnsági pusztát használatába adja, egyszersmind megengedi, hogy Szeged város jövőben is, mint régen, a Duna és Tisza között minden kúnsági és egyéb néptelen pusztákon szabad legeltetést gyakorolhasson.' 2 Ib69. A szászok nemzeti statutuma szerint, ha valamely nemesek vagy bármely más állású egyének, különösen oláhok, Fogaras és Omlás kerületekben pásztoraikat juh, disznó és más nyájokkal a szászok területeire küldik ezek akarata ellenére — első esetben két állatot, második esetben négyet, harmadízben pedig tizenkét állatot kötelesek zálogul adni, ha juhok voltak; ha pedig disznók, akkor első ízben egy, másodízben pedig tíz malacz a zálog. Ha pedig az ilyen emberek vagy oláhok éjjel a fönt említett állataikkal a szászoknak kárt okoznak, akkor tizenkét juhot kell tőlük zálogba venni és egy juhot, bárányt vagy malaczot azon a helyen le kell ölni, hogy a kárt el ne lehessen tagadni. Ha pedig a kár oly nagy, hogy ezzel a vett zálog nem érne föl, akkor a kár nagyságához illő elégtételt kell venni. És ha az oláhok oly nagy erővel volnának, hogy tőlük a kárért a kárvallottak elégtételt venni nem tudnának, akkor ezek az esküdteket és az összes lakosokat hívják segítségül. Ha ezek is elégtelenek volnának, akkor azon szék egész közönségét hívják segítségül. Ha ezek is elégtelenek, akkor hívják a II. és VII. székbeli szuszokat és ha ezek is elégtelenek, akkor a vajdákat és alvajdákat hívják. 3 1 HORNYIK: „Kecskemét tört." I. 201. 8 U. o. I. 211—212. v. ö. R EIZNER : „A régi Szeged" II. 54,, 58. 3 Corpus Statutorum I. p. 506., 507.
