Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Első beszámoló

ELSŐ BESZÁMOLÓ XV tömérdekségén, továbbá az ázsiai nomádok pásztoréletére vonatkozó, összehasonlító anyagon és azon, a mely az „őshaza" sokat bolygatott és feszegetett ügyére vonatkozott — végig tekintve mindezeken és elgondolva a megírandó munka egységességének tervét, számbavéve barátaim és számos jóakaróm vitágos, érezhető, sürgető érdeklődését — és szembeállítva mindezt avval, a mivel e „Beszámolót" kezdem, hogy t. i. „az idő eljárt fölöttem", bizony meg kellett döbbennem. Világosan érzem, hogy erős elhatározásra kell jutnom, mert a cselekvés órája ütött! Egységes tervnek egységes végrehajtása helyett pörölyt kellett ragadnom. Az egységes tervből ki kellett törnöm azt, a mi már most mint előtanulmány valahogyan közrebocsátható. És ezentúl dolgozni kell végtől végig —a végsőig... Az akarat megvan, a munkakedv még nincs megtörve. A kitört részek jellemzéséhez a következők tartoznak : Minthogy én elsősorban és mindenben, egy életen át természetbúvár iparkodtam lenni, magától értetődő dolog, hogy a magyarság meghatározására összehozott egész anyagot, mint a természet kutatója kezelem és használom föl. így nekem a történeti anyag nem szövegkritikára, nem diplomatikára, hanem annak az életnek lehető meghatározására és megfejtésére szolgál, a mely az anyagból egészben kivehető, a melyben az ember valója szerint a fő, úgy a mint a természeti viszonyok köze-