Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Első beszámoló

XIV A MAGYAROK NAGY ŐSFOGLALKOZÁSA tása mellett, HORVÁTH IGNÁCZ a magyar Nemzeti Múzeum őre vállalkozott és ezt emberül be is végezte. A vállalkozás kerete fogalmat nyújt arról a kitartásról, a mely a íöladat megoldásához szükséges volt. Az első adat vonatkozik Árpád vezér csepelszigeti ménesére; az utolsó pedig a XIX. század második feléből való. A XVI. és XVII-dik századra vonatkozó, szerfölött becses és jellemző anyag, mely a közös pénzügyminisztérium sokáig ismeretlen, részben hozzáférhetetlen irattárából került elő, TAKÁTS SÁNDOR történetírónk nagy buzgalmát és ritka készségét dicséri. Ehhez járul mint első melléklet Kecskemét városának az állattartásra és pásztorkodásra vonatkozó anyaga, mely KADA ELEK polgármester barátomtól származik, a melyet csupán átírtam. Kecskemét azért áll itt első sorban, mert a valódi ősi rendből a legtöbbet őrzött meg. A második helyen áll az 1673-iki juhászrend. Harmadik helyen, mint melléklet következik Debreczen városa, melynek idevágó anyagát KOVÁCS JÓZSEF polgármester intézkedése folytán a debreczeni múzeum tüzesen buzgó őre, ZOLTAI LAJOS, szerezte össze, a melyet én csak átírtam. Csak kevéssel pótoltam. A negyedik helyen áll, mint melléklet, Nádudvar eompossenorátusának legelő- és pásztorrendje a XVIIIdik század második feléből, melyet HENTALLER LAJOS régi jóbarátomnak köszönhetek, a melyet eredeti, teljes szövegben hagytam meg, mint a magyarság hatalmas önkormányzati szellemének emlékét. Végig tekintve a gyűjtött tárgyi tömegen, az ehhez fűződő útinaplóim során, a népnyelvi anyagon, a mesterszótár halmazatán és a kész, meghatározott rajzok