Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Első beszámoló

ELSŐ BESZÁMOLÓ XIII szó, mihelyt kutatásunk és mérlegelésünk tárgya az az ember maga, a ki kutat, elmélkedik és a valót keresi önönmagára nézve. Belé kellett menni a tanulmányok oly részébe is, a melyek mintha összefüggnének ugyan az emberrel, mint olyannal, de mintha sehogysem függnének össze a magyarral, a kire pedig minden törekvésem irányult. A királyi magyar Természettudományi Társulat volt oly kegyes, hogy a madárműre adott megbízást az ősfoglalkozásokra ruházta át. Teljes erővel indultam el és éppen úgy, a mint íme e tájékoztató szó mind tovább ragadja a tollat, hogy tudatosan féket kell reá vetnem, úgy ragadott magával a tárgyi, majd irodalmi kutatás, mind mélyebbre és mélyebbre. Az a föleszmélés, mely arra bírt, hogy már 1898ban, tehát 63 éves koromban kiadjam ily czímű vázlatos művemet: „Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet", és az előszóban már érintsem a magas korral jelentkező aggodalmat, az a föleszmélés ismét elnyugodott és én mind mélyebbre nyúltam, mind szélesebb körbe ragadtattam magamat tovább és tovább. Igaz, hogy nemcsak a szenvedély vitt; de vitt különösen az a szerencse, hogy a történeti részre igen becses segítséget nyertem és akkoron a párisi nagy világverseny föladata már előttem állott. Ez újból módot és alkalmat nyújtott a gyűjtésnek széles alapon való folytatására és a művészeti rész teljes erővel való fejlesztésére. A történeti rész kifejtésére szolgáló adatok összeszerzésére, TAGÁNYI KÁROLY országos levéltárnok irányi-