Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása , Előtanulmányok / Budapest, Hornyánszky, 1909. / Sz.Zs. 1532

Első beszámoló

ELSŐ BESZÁMOLÓ XI következett és nekem, az akkori viszonyok között, a szervezés munkájában, sokszorosan vezető helyen, részt kellett vennem. Ekkor ismertem meg színről-színre a madártan körül buzgólkodó ifjú erőinket. A Congressus nem remélt sikere a Magyar Ornithologiai Központ megalapításához vezetett -— 1894 — és én azonnal azt az irányt tűztem ki, hogy a magyar madártan művelését az új intézet köré sorakozó ifjú erők vegyék át, én pedig így nyerjek időt az ősfoglalkozások gondozására is. Magyarán mondva: ma a magyar madártan szénája rendben van, a mi külföldszerte is — általánosan — el van ismerve. A magyar nemzet második és — mondhatom — nagy ősfoglalkozását az állattartásban, kapcsolatban a pásztorélettel, láttam. És a nemzet ezeréves fönnállásának 1896-ban való megünneplése volt az az alkalom, melyet e rész kutatásának érdekében megragadtam. Nemcsak kötelességem, hanem mint magyar embernek jól esik, elismernem, hogy tudományos törekvéseim terén, az egymást követő kormányok részéről, soha akadályba nem ütköztem, daczára annak, hogy politikai téren határozott és élesszavú ellenzéki voltomat sohasem tagadtam meg és mindig megóvtam függetlenségemet; emberileg, igaz, megfeleltem annak a mire válalkoztam és elszámoltam minden késedelem nélkül a „clara pacta, boni amici" elve alapján. Ezt előre kellett bocsátanom, mielőtt hogy ide írom, hogy az ősfoglalkozásokat illető vállalkozásomban úgy az ezredéves kiállítás alkalmával, valamint az időszá-