Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - X A sarkkör felé

X. A SARKKÖR FELÉ. UNIUS 20-án ragyogó napra virradtunk, a nélkül, hogy e virradatot éj előzte volna meg s e szép idő tartott «estig», melyet azonban csak az időszámítás, az óra és a tudat jelzett annak, mert egyébként szakadatlan nappali világosság uralkodott. A hajó népsége fölszaporodott angolokkal, kiknek podgyásza elárulta a sport nemét, a melyet űztek: mindenütt a horogvessző, az összerakható háromlábú szék és a pisztrángkosár volt látható. A turistaságnak ez önálló áradata Namsosba tartott, honnan a földség lazaczos vizei felé igyekszik. Itt az angoloknak bérleteik vannak s hihetetlen összegeket fizetnek egy-egy patakért, hogy pár hétig horgászhassanak. Namsostól délfelé, a hol nincsen szigetség, a hajó az óczeán hatalmába kerül; nyugot felé előttünk is terjed a nagy víz végtelensége. Itt körűlbelől 30 pár dunnakacsa keresgélt a sík tenger színén; úgy a mint a hullám fölvette, láttuk; a mint a hullámvölgybe került, mintha a tenger elnyelte volna. Ez fészkelőhely közelére vallott; noha ilyet sehol sem pillantottunk meg. A hajó csapása fölött folyton az ezüstös és a nagy, sötét