Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - X A sarkkör felé

A FOLDEN-FJORDBAN. 89 palaszín dolmányú sirály — Larus argentatus et marin us — lebegett. Stoksund, Rődő érintésével bementünk a Nams-fjordba s Namsosig, hol a vörösfenyő a tengerig jön s gyönyörűen díszíti a sziklásokat, a melyeknek tövén az igazi norvég kikötő városka ékeskedik. Ennek mindössze 1 300 a lakosa; de népes a vidéke. A mi angol turistáinkon mégis csak meglátszik az ellenállhatatlan vágy; vége a flegmának. Nem szállanak le, hanem lerohannak a hajóról a ladikokba s ezek hanyat-homlok versenyben evedznek a part felé, hogy «angoljuk» a skydről — egylovas taligáról — le ne maradjon. — Oh, mert az a kristálytiszta norvég lazaczos víz, az ő fölséges lengéivel, göbéivel az igazi halász ideálja. Innen számítja a hajó a tulajdonképeni északi menetet, a norvég földség innentől fogva «Nordland». Az Apelvaer-szigettel kezdődő Folden-fjord szigetközében, mely igazi szoros — nagyszerű sziklafalak és hegvtömbök szűkítik vizét, — hálás ^csérek — talán Sterna macroura — jöttek szembe a hajóval; egy kis sólyom lecsapott a parton futosó tringákra ; a Fjeldvik-sziget előtt, mely a Lekő-fjord torkolatában fekszik, mintegy ezer északi halás^csér—

Sterna macroura — rajzott a tengernek egy pontján, az os^trigasnejf — Hasmatopus ostralegus — pedig párosan röpült, nagy lármát csapott s tarkaságával szinte kápráztatta a szemet; de mindig csak arasznyira lebegett a tenger színe fölött. A sirályok egész «éjjen» át szakadatlanul láthatók s pontban «éjfélkor» is az ezüstös és dolmányos sirály a hajócsapás fölött lebegett s folyton czivakodott. Az ég föllegbe borúit, sőt köd ereszkedett le s mi hiába lestük a híres Torghatten-hegyet, a melyen keresztül egy természetes tunnel vezet, még pedig jó magasan, úgy hogy a hegy lyukasnak tetszik.