Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IX Throndhjem

VII. THRONDHJEM. MA élő régibb nemzedéknek, mely még a régi közlekedési módok hatása alatt tanulta földrajzát, ez a város — rendesen Drontheim germanizált név alatt — jóformán az ismert világ végét — Európáét minden bizonnyal jelentette. Throndhjem a nagyobb európai városok között fekvés szerint csakugyan a legészakibb is, mert fekvése az északi szélesség 63° 23' 3o"-nek felel meg s például Szent-Pétervárnál három fokkal több. A meleg Golf-áram hatásánál fogva azonban a fjord soha, a Nidfolyó csak igen ritkán fagy be; viszont a fekvés védett volta s az a körülmény, hogy itt hatalmas televény-rétegek vannak, e kettő együttesen úgy hozza magával, hogy a lombos fák még igen erőteljesek; még a diófa is díszlik. A vidék nyílt, a fjord nagy terjedelmű, a város csinos, házai lakályosak, tisztaságosak, többnyire emeletesek; és noha a túlnyomó legnagyobb rész fából való, a gondos összerovás, a finom burkolat s az olajfestékkel való jó mázolás szilárd külsőt kölcsönöz nekik. A sok ablak nagy-üvege mindig ragyogóan tiszta, mind tele van gondosan ápolt virággal. Itt kezdődik a sárgaszínű, nagyvirágú szegfű kultusza, mely északfelé uralkodó. Valamennyi útcza igen széles és mindnyája egyenes csaHERMAN, Északi Maddrhegyek. 6