Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VII Őskori bálnavadászat mint élő szokás

BÁLNAVADÁSZAT ÁGYÚVAL. gyújtást. Ez a kelevéz, nyelénél fogva a deszkapadon fölkészített alattsággal kapcsolatos.* Az a fölrobbantó készülék tehát ugyanaz, a melyet az orosz nihilisták II. Sándor czár meggyilkolására használtak. A vadászhajó őrfáján kosár van az őrszem számára, a bálnát lesi; ha kileste, jelt ad s a hajó, irányt véve, azon van, hogy a bálnát 20—40 méternyire megközelíthesse. A pattantyús derekába lövi az állatot, az állat belsejében szétrúg a szigony s elsüti a gránátot, mely irtóztató pusztítást visz végnez a talált bálna testében, azt nyomban megöli vagy úgy sebzi meg, hogy nem sokáig küzd a halál ellen. E mód fölfedezője és haszonnal élvezője SVEND FOYN kapitány, kinek Vadsőben nagy halzsír-olvasztói és guánomalmai vannak ** s kinek vadászhajói évenként átlag 100 bálnával számolnak be. Teljesen meg voltam győződve, hogy a bálnavadászat két végletét, t. i. az ősi formát és a modernet ismertem meg s hogy e kettő között más mód nincs is, mert hiszen nyilvánvaló, hogy SVEND FOYN készüléke tulajdonképpen a régi mód kifejlesztése: a ladik helyett gőzhajó, a kelevézvető bálnavadász helyett ágyú, az egyszerű szakás kelevéz helyett gránátdárda. Nem is lepett meg semmi sem úgy, mint az a fölvilágosítás, hogy a bergeni muzeumban őrzött nyers munkájú, de erősen vágó számszeríjak bálnavadászatra szolgálnak még mai napság is! A nevezetes vadászat tárgya a törpe bálna — Baleenoptera rostrata Gray — mely meglett korában alig üti meg a tíz métert. Ez a bálna sokszorosan elvetődik az Északi- és Keleti* Részletesen és gondosan leirta CHERNEL ISTVÁN, «AZ újkori bálnavadászat» czímű czikkben ; Term. tud. Közlöny 1892 julius havi (275) füzet, pag. 141—U2. ** A norvég útról adott jelentésemben félreértésből írtam, hogy a Vardőben levő bálnatelep is SVEND FOYN kapitányé.