Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VII Őskori bálnavadászat mint élő szokás

A BÁLNAHALÁSZAT MÚLTJA. 59 Az olvasóban az a hit támadhat, hogy az Európa műveltebb népei közé számíthatók között a finnek használhatták legtovább a számszeríjat s hogy az őskor e közhasználatú lövőszerszámja ott is pihent el örök időkre. Magam legkevésbbé sem mertem volna reményleni, hogy Európa nyugatán oly pontra bukkanjak, a hol a számszeríj nemcsak található, hanem használatban is van; és hogy az a vad, a melybe a nyilat röpíti, a ma élő lenyek legnagyobbika: a c?et, vagy bálna! Ezt — mint mondani szokás — még álmodni sem mertem volna. Már pedig a czetnek vagy bálnának nyíllal való vadászata még ma is él! Mielőtt a bálna e nyílazására reá térnék, legyen szabad e vadászat — vagy a mint többnyire mondják — «halászat» múltjáról és mai viszonyairól néhány szóval megemlékezni. A ma már letünőfélben levő, egykoron és különösen a tengeren oly hatalmas baszk népről állítja a történet, hogy első gyakorolta a czetvadászatot, kiküldvén már a xiv. században hajóit, természetesen leginkább a Baszk-öbölbe; de már 1370 táján, a mágnestű föltalálása után, e nép bálnavadászai messze északra merészkedtek s ők fedezték föl tulajdonképen a bálnatermő északi tájakat. Elmentek ők Labradorig is. A baszkok 163 3-ban tönkre mentek ; de a történetírók azt tartják, hogy kivándorló halászaik vitték át a czetvadászatot Angolországba és Hollandiába. Különösen a hollandok vetették magokat a bálnavadászatra. Ok 1676-tól 1722-ig nem kevesebb mint 5886 czetvadász-hajót küldtek ki az Északi-tengerre, a préda pedig 32,907 czethal volt, mely mai érték szerint a kétszáz millió forintot majdnem megütötte. Az angolok ugyanekkor 222 hajót járattak észak felé. Ujabb időkben az amerikaiak gyakorolták leginkább ezt