Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - V Bergen felé

A « MOTALA» HAJÓN. 45 Késő este megcsillant Christiansand pharoszának messze sugárzó világossága; ekkor bevonták a hosszú alattságon vontatott loggot (Logge), egy forgó szerszámot, mely a hajómenet sebességét, tehát a távolságot is mutatja s arra való, hogy a tengeri piómmal* (Loth) kapott mélységgel egybevetve, lehetővé tegye annak a pontnak a meghatározását, a melyen a hajó éppen van, tehát ellenőrzését az iránynak, a melyet követett, illetőleg a melyet követnie kell. A SkagerRak s az egész Északi-tenger is, a mélységi viszonyok tekintetében oly pontosan ismeretes, hogy a kapitány már a piómozás eredményéből is meg tudja mondani a hajó helyzetét; csak a tengeri térképre veti tekintetét, hol a mélységet jelező számok karikákba foglalva be vannak jegyezve s nyomban tudja, hol jár a hajója. Éjjeli i i órakor Christiansand kikötőjében voltunk, tehát norvég parton. Kiszállva, rögtön akadt egy nyájas norvég, a ki figyelmeztetett, hogy a «Motala» parti gőzös legott Bergen felé tart. Mi tehát habozás nélkül hajót cseréltünk s egy rövidke idő múlva új hajónk már ott tánczolt a rakonczátlankodó hullámok tetején. Az éjszaka itt még sötét volt, így Christiansand híres kikötőjét és táját nem élvezhettük. A «Motala» hajó csak kevéssel volt nagyobb a «Nyland»nál; a kikötőből kiszakadva, nyugotnak vette irányát, hogy megkerülje Norvégia legdélibb fokát, Lindesnaest, mely az északi szélesség 57

0 57' 45" alatt fekszik s a tengerbe messze kirúgva, a földséggel az alacsony Spangereid révén kapcsolja össze. A «Naes» = orr, és ettől számítják az «oestenfjeldske» és «vestenfjeldske Norge»-t, vagyis keleti és nyugoti Norvégiát. Úgy Norvégia legdélibb fekvésű váro* Az olasz «piombo», mely a latin «plumbum»-tól vette eredetét. A magyar kőmíveseknél, ácsoknál közhasználatú s nyilván abból az időből való, a mikor a magyar királyok olasz mestereket hoztak be az országba.