Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven

34 BUDAPEST — FREDERIKSHAVEN. Qutio qutio qutio qutio Zquo zquo zquo zquo Tzü tzü tzü tzü tzü tzü tzü tzü tzü tzi Quorror tiu zqua piqui Zozozozozozozozozozozo Zirrhading ! Ezen kívül még tizenhét strófa telnék; benne ezek a főhangok : Tsisi, Zorre, Tzatu, Dlo, Quio, Lü, Didi, Ha, Girr, Göll, Hadadsi, Hezzeze, Higaigai Quior, Pi-— s még több szótag-változattal. A bécsi fülemüle ellenben így kezdi dalát: Gia -- gü gü gü! Hagoi hagoi zü zü zü Gergegegege geh Zika Zerrrrrrrr Hoa, goigoigoi gi Zicka zicka zicka Davitt davitt davitt — Ebben a fülemüle-dialektusban előfordulnak még: Ovawa, Gockörk, Gedeu, Goi és Philipp stb. szótag-változatok; így nagyon világos, hogy ez lényegesen más madárnyelv. Most pedig következik a magyar fülemüle, ismét teljesen más nyelvvel, melynek már bekezdése is kirívó: Quepicktjas Zerrrrrrrrrrtez Jacob, Jacob, Jacob, Quoark, Quoarck, Quoarck(!) Tott, tott, tott, tott Philipp, Philipp, Philipp — később megint a Dávid és újra a Philipp s e kettő közös a bécsivel, a mi még az emberi nyelvet véve is rendén volna, hiszen szomszédban élő népek és madarak sokszorosan el-