Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - XXXII Hammerfest és tája

XXXIII. HAM MER FEST ÉS TÁJA. REGGELI hatodik óra már talpon talált, mert a hajó cselédsége a reggeli miatt megmozdult; és megmozdult azért is. mert közeledtünk Hammerfesthez, a Föld lakott részének e nevezetességéhez. A tenger csöndes; a táj sivár. Vége közeledik a nyíresnek. A hegyszakadékok szádját piramis alakban tölti ki a leomló kőtörmelék és ezen küzd a létért a makacs kanalas levelű torma — Cochlearia officinalis — a hajósnépek és a sarkkör lakóinak e nagy jótéteménye, mely hathatós védőjük és gyógyszerük a süly és következményei ellen. A hajó a Sőrö-sundban halad, már jóval az é. sz. 70-dik fokán túl, a Sőrö és Seiland-szigetek között, mely utóbbi keletre esik s melynek parti képe részben igen nevezetes. Egész sora következik a háromszöget alkotó, a tenger felé meredeken lecsapott hegyhomlokoknak, melyek mintha úgy keletkeztek volna, hogy a kőség bizonyos közökben kiomlott; mert e kiomlások szákszerűen végződnek. E csodálatos sorozat mögött van az 1075 méter magasan fekvő Jedki-jégár. Nyolcz órára egy pompás víz-sík nyílt meg a «Sirius» előtt, mely egy sajátságos, vasaló alakú, egyetlen hátat alkotó sziklasziget — a Haajen — mellől nyújtott útasainak módot