Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

A TAPASZTALÁS ÚTJA. 5 fejtését föltevésekre alapítgatták. Ez okoskodások alapja az «ösztön» homályos fogalma volt, a melyből egy helyérző és egy igazodó tulajdonságot, az «Ortssinn és Richtsinn» ér­zékeit, fejtettek ki, melyek később egy levegőégbeli állandó úthálózatot szültek, keresztútakkal, állomásokkal — Zugs­linien, Raststationen. — Belejátszott azután a mágnesség, a levegő nyomása és mérséklete; az utóbbi kettő azon az ala­pon, hogy a madár már a röpülés tulajdonságánál s ennek alapföltételeinél fogva is a levegő változásait meg kell, hogy érezze; ez viszi tőlünk őszkor, ez hozza vissza tavaszkor. Gróf LÁZÁR KÁLMÁN ezekkel is élénken foglalkozott s a midőn a mi kis erdélyi muzeumunkban a madárosztályra került a berendezés és összeszerzés sora, engem azok az okoskodások gondolkozóba ejtettek. Csakhamar tisztán állott értelmem előtt, hogy ezt az oly csodálatosnak és megfejthetetlennek látszó tüneményt, mái­rendes, tehát törvényszerű ismétlődésénél fogva is, csupán csak tapasztalati úton közelíthetjük meg. Nem új érzékek^ láthatatlan úthálózatok föltevése, hanem a tünemény mozza­natainak s az összes viszonyoknak hű és szabatos megfigye­lése, lejegyzése, ennek évről évre való folytatása, egy meg­figyelő hálózatnak a megalkotása volna az az út és az a mód, mellyel a tünemény lényegét megközelíthetjük. Azok között a szegényes viszonyok között mit tehettünk mi akkor a tapasztalat útján, mely anyagi áldozatot köve­telt ? ! Az erdélyi rész térképére vetett pillantásom egy vonalon s annak két pontján tapadt meg: a Hódos- és Szarvas-tó vo­nalán, mely egy alacsony vízválasztó közbevetésével össze­köti a Marost a Szamossal, a melyen Gyeke és Mező-Záh kinálkozott egy-egy megfigyelő állomás berendezésére. Hálózatról már előre is le kellett mondani. Ez a vonal, délről északra vágva, összes viszonyai szerint

Next

/
Thumbnails
Contents