Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

IO AZ ELSŐ GONDOLAT. Az előleges győzelem 1859-ben következett be. Menetét, hullámzását e harcznak 1791-től 1859-ig BRASSAI hűséges tollal írja le s a leírást így végzi: «Elevenen akartam képzelteim, minő küzdelemmel kellett egy magát czivilizálónak hirdető kormánytól kicsikarni azt az engedélyt, hogy kétezer ember, magán egyén, saját pénzével, önkéntes áldozatával, egy tudományos, avvagy csak honismertető közintézetet alapítson». «Et hoc olim meminisse juvabit!» Hogy minő anyagi erővel fogtunk mi azután hozzá a munkához, ezt talán elég világosan magyarázza meg az a tény, hogy a muzeum igazgatójának ezer forint volt a fizetése, a miből háromszázat adott az állattan konzervátorának. A természetrajzi szakkönyvtár alig csírázott; az állattani osztály kilencz-tized részében a jóakarat nyújtotta lomok tárháza volt. De mindazok, a kik Erdélyből jöve, a nemzet legújabb kori történetében fölszínre vergődtek, 1859-től fogva az alkotmány föléledéséig, ott ültek széket az «Erdélyi Muzeum Egylet» választmányi- és szak-gyűléseiben és jórészben ezek adták meg akkoron a leggyöngédebb módon az alkalmat arra, hogy mozoghattunk, gyűjthettünk: kézről kézre adták a búvárkodót, vitték a merre s a hova kívánkozott. Abban az időben a madártan terén néhai gróf LÁZÁR KÁLMÁN tünt föl; de inkább eleven tollával mint szakszerűségével. O teljesen a német iskola híve volt és kis arányban azt az ismeretterjesztő irányt művelte magyarul, a melyet későbben az ifjabb BREHM tíz kötetes nagy művében az egész állatországra németül alkalmazott. Ez az iskola különösen kedvteléssel foglalkozott bizonyos feltűnőbb életjelenségeknek okoskodó magyarázatával is. A madártan mívelőinek ilyen tárgya kivált a madárköltözködés oly titokzatosnak látszó tüneménye volt, a melynek meg-