Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

I. AZ ELSŐ GONDOLAT. "gg

yg^

^fGY emberöltő múlt el azóta! — Mi, ott a Királyai r^yw hágón túl, végét értük annak a nagy tusának, ^cO^^zT melyet a múlt század végén — 1791-ben — ARANKA GYÖRGY a magyar tudományos művelődés szent nevében megkezdett volt; melyet DÖBRENTEI Erdély javaembereivel szövetkezve, 1818-ban hasztalanúl megújított, hogy végre KRIZA JÁNOS «nagy székely embere», hídvégi gróf MIKÓ IMRE kitartása, ügyessége és különösen nagy áldozatra való készsége az «Erdélyi Muzeum-Egyesület» szerény révében előleges győzelemre vezesse. E nevezetes és nemes tusáról írja BRASSAI SÁMUEL az intézet szerény évkönyveinek első kötetében VERGILIUS szavaival : «Háromszor fellökte magát s könyökére vetette, Háromszor lerogyott ágyára — .» Mert tudnunk kell, hogy ARANKA és DÖBRENTEI mellé harmadiknak BOD PÉTER sorakozik, ki «Az Isten vitézkedő Anyaszentegyháza» művének előljáró beszédében megírta: «Igen jó volna túdós emberekből álló Magyar-Társaságot a Magyar nyelvnek ékesgetésére mint más nemzetekben vagyon, felállítani». i