Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A Fitisz madár története. (Margitszigeti ötlet.)

A Fitisz-madár története. (Margitszigeti ötlet.) Rab madár vagyok a gonosz sors akaratából A rabság nekem iszonyatos kín ! Mert én ahhoz a csodás madárfajhoz tartozom, mely távol az emberektől, a szabad természet ölén születik, csak ott boldog, csak ott kedélyes, víg, szelid ; — büskomorrá, vaddá lesz, mihelyt szabadságát elveszti. Sőt több: meghal! Nem vagyok hitvány csíz, sem dőre tengelicz vagy hülye „gimpli", ki a fogság harmadnapján a táplálék bőségében kárpótlást lel, tizednapra fütyül és néhány hét alatt feledi szabadságát; sem seregély, rigó, ki túl ad dalán is és végre elhiszi, hogy az a rikácsolás, melyet a kintornától ellesett, az anyanyelve. Sas nem vagyok, sem sólyom, kik a szabadban zsarnokok, de jó „dresszura" mellett az ember szolgáivá lesznek. Én csak egy szerény, kis Fitisz-madár vagyok, hazám a mesemondó, csöndes bükkös-lombos erdő, ki nótát nem tanulok és meghalok, ha fogságra kerülök — mindegy, legyen a fogház színaranyból bár, és tartsanak nektárral vagy ambróziával — mindegy! Szabadság és szegénység — ez járja nálunk, a kis Fitisz-madaraknál. Az első boldoggá tesz, a másik annyit nyújt, a mennyiből megélünk, és — megóv az irigység hitványságaitól. Szegénységünk megóv mások irigységeitől is; de mi sem irigykedünk, mert nekünk a szegénység jó barátunk, kit nem csalunk meg sohasem : beérjük azzal, a mit nyújt, megszok-