Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 61 -A tündér szavára szárnyra kelt a reggeli szellő s megkondította az erdő, a mező összes harangvirágait. Ez eg'y felséges összhang volt. A campanulák mélyen szóltak, a convallária csöngetett. A május-birodalmi vallás szent szavához képest, a virágok egész serege a harangszóra a nap felé fordítja kelyheit. Ez a reggeli ima, a virágok kis miséje. A hálaünnep e bevezetését azután a nagy istentisztelet követte. A szellő magasabbra szállott, s befutotta a lombos fák koronáit. Ezeken a levelek összesiigtak, s ez jeladás volt az erdő énekeseinek. Mint a Muezzin a minaret párkányára, úgy szállott fel az éneklő rigó a legmagasabb bükk csúcsára s elkezdte: Tű — tű — tütü — tilio — tililio — tilililio, Czik — zik — tilio — titiolio — tü — tü ! Ez rigónyelven volt énekelve, s körülbelül ezt teszi: ..Ébredjetek hívek a mindenható, dicső természet tiszteletére, kinek jóvoltából átéltük a telet,, meg'értük a szerelem s általa az élet föltámadását !" E szót rögtön átvette az erdő szélén ájtatoskodó aranyfejű sármány és sármánynyelvre fordítva tovább adta a bokrok és mezők felé. És ekkor ugyan e hálaima sok — sok lüktető madárszívet szólaltatott meg A szív szava énekben tört ki; legbuzgóbban azoknál a kis madaraknál, a kik még az embereknek is igazán hűségeseik, mert mindenkor megosztják velők a tél nyomorát; nem vándorolnak — a fészek tájához ragaszkodva télennyáron díszei a vidékeknek. Szólt az ének fent és alant. A bokorban a kis Sylviák halk dala hallszott,. a vörösbegyé csak akkor, a mikor Sylvia elhallgatott.