Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Az első hir. (Margitszigeti ötlet.)

— 57 -Igen, de ezzel nem volt még minden jóvá téve ! Mert a szegény rabok párjai, fészkei ott maradtak, ezeket ez idén — talán soha többé! — nem kereshetik fel, s ez nagy csapás, melynek fájdalmas voltán a visszanyert szabadság sem enyhített. Hát tudja a madár, mi a szívfájdalom. De még hogy! A ki fészeképítéskoi arra vetemedett, hogy — kivált — éneklőmadarat lőjjön, az ismeri a madárfájdalom hangját. Csak egyetlen egy szólam az, mely folyton ismétlődik — bús, kesergő, esdő, kétkedő, vádló, szemrehányó — minden. Ez egyetlen szólamban benne van még az is, a mit a fájdalom költője emberi szóval festeni nem is tud; sőt még az a csodálatos tulajdonsága is van e szólamnak, hog'y megérti az is, a ki soha madarat keseregni nem hallott; benne van mindaz, a. mit az az egyetlen „jaj" is mond, mely az ember szava vesztett, néma fájdalmát egy pillanatra megszakítja. És kétszáz rabmadár és kétszáz párja kesergett így ez idén Erdély berkeiben, Budapest kalitkáiban egyszerre!! Ezeknek s mindeneknek az a meghalt levél, a barátka híre azt mondja: készüljetek! El, el innen, e folyók mentén délfelé, a tengerig s azon át, messze, egy más világrész tájaira, talán a Nilus titokzatos forrásaihoz, ott lesz talán a viszontlátás. Talán ? bizony talán! mert nagy az s ezer a veszedelem rajta. Es aztán gyülekeznek. Kik egy-egy tájon fészkeltek és családot neveltek, összébb szorulnak s a tapasztalt vének, kik a vándorútat már nagyapáikkal is megtették, vezetnek. A bokorban, berekben mindenütt halljuk a jelszót, mely a vonulókat rendben tartja: itt—itt—itt! A vándorok minden mozdulatán a sietség látszik ; csak pillanatra állanak meg, míg a kínálkozó táplálékot fölszedik. Ez nem az a tavaszi étkezés, a mikor a párok szorosan együtt tartanak, megpihennek s minden szólam szerelmi vallomás. Hirtelenül fel- s épen úgy el is tűnnek az őszi vándorok s a