Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - VII. A bóra

— 24 — piczi odu nincsen, ép az tetőtől gyökérig. Ennél kisebb fa, de a szokott nagysághoz képest mindig óriás, százával van e pompás zugban. De mindez csak oázis, ritka pont a dalmát sziklavilág kebelében. A ridegség pedig de sok ponton a gondatlanul irtó emberi kéz bűne — ma büntetése. VII. A Bóra. Ami a Sahara sivatagon a Számum izzó és fojtó homokförgetege, a mi az Ind tengereken a Taifun viharja, ugyanaz az Ádrián a Bóra. Ez eg-y hullámverő, hajótörö gonosz, egy dühös fúria és jaj annak a hajónak, a melyet a partok közelében, jaj annak az embernek, akit a szárazföldön a szabadban ér A késő ősz meghozza a Bóra lökéseit. Az égbolt ólomszürke szint ölt magára, s a tenger mintha megborzadna az első, dermesztően hideg szélroham érintésétől; a felvert hullám mintha tétovázna, hogy merre nyargaljon? A fékevesztetten dühöngő Bóra-vihar leírására nincsen toll. A szélroham megragadja az embert s odavágja a sziklához, a falhoz; leüti lábáról és besöpri valami szakadékba; dermesztő hidegével átjárja csontjait, s füle kagylójába akadva, mintha azt kiáltaná neki: nyomorult, hitvány féreg eltiporlak ! A repedésekben sivít, a szorosokban üvölt, nyög, zúg, ordít — egy pokoli veszett hangzavar! Nekivág az ember hajlékának, rázza ajtaját, mint a dühös tigris ketrecze vasrúdjait; bezúzza az ablakot, kiemeli sarkából az ajtót, ledönti a kéményt —^ nem is dönti, hanem viszi, ragadja, mint a pelyhet. Ekkor az Oleander, a Taurus, a Cyprus lelapul, a földre s a gonosz tündér végig vágtat rajta,