Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - VII. A bóra

— 25 — rohan a platánnak, tördeli ágait; a gyengébbet egy lökéssel kifordítja az anyaföldből s égnek fordítja gyökerét. És megértjük, hogy miért építik itt oly nehézkesre az ember hajlékát, miért oly esetlenül vaskosak az ablakok keretei, a fedelek cserepei; mire valók azok az esetlen ablaktáblák s az azokat elzáró gerendák ? így van ez a szárazon. — Hát a tengeren ? Ez egy irtóztatóan nagyszerű kép! A vihar csapásai alatt a hullámok kavarognak, ágaskodnak; tarajaik tajtékká változnak, s ezt miriád részre tépi a rohanó légár dühe. Az a sziklapart, az a daczos homlok, mintha élethalálharczot vívna ekkor a háborgó elemekkel. Óriási hullám nyargal feléje, csattogva ütődik belé, azután felnyargal rajta; a magasban, mint a nekivadult szilaj csikó, mely veszett ágaskodással hátrarogy s maga alá temeti lovasát, úgy zuhan le az erővesztett hullám taraja is; de nem éri többé a kavargó mélységet, mert a gonosz tündér széttépi s vizparányait szerteszórja a nagy űrbe. Hogy mi a hullámok ostroma, ezt tudja Raguza fellegvára, melynek majd háromszáz lábnyira magasló koronáján nem egy óriás hullám csapott már át a várba. És a mi ilyenkor a Lorenzo-erőd melletti sziklarepedésben történik, az már iszonyatos Itt a besodort hullámok a szikla ellen és egymás ellen dühöngenek, az egész egy forrongó pokoli üst; a víz elvesztette szinét, mert habbá, tajtékká van zúzva ... És a milyen pokoli a forrongás, oly pokoli a zaj is. Az ember a künnlevő hajóra gondol, s megborzad. Mikor az a gonosz tündér már mindeneket megtépett, akkor eszeveszett tánczra ragadja a vizeket, hullámhegyet alkot, ezt sodrani kezdi s csúcsát felrántja a kavargó felhőig, azután ragadja vagy be a tengerbe, vagy a partnak, s ha ide, akkor jaj a bereknek, háznak, mely a forgásba kerül....