Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - III. A sziklatenger

— 13 — És hogy is ne! Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, a melyben igazán szivem és eszem szerint tudok ájtatos lenni! És milyen is ez a templom ! Földjét haloványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el; a sudarak oly egyenesen, oly merészen állanak, mint a gót templom oszlopai, de nem oly komoran, mert kérgök szép világos-szürke, fehérrel átfutott, s a márványozást a moha végzi rajtok. A koronák is úgy érnek Össze, mint a góth bolthajtás ívezete; de a bükkerdő bolthajtása kaczagó zöld s mesterlyukain nem a padlás szennye, hanem a tiszta kék ég nézeget be, belopódzik rajtok a napsugár, mely a rezg-ő levelek árnyékával játékot űz a sudarokon, s ha forrásra talál, mint a tükörről, úgy pattan vissza róla, hogy valamelyik sudár derekára titokzatos Máriákat rajzoljon. Fenn az ágasbog-as karzaton ekkor megszólal az aranybegy. Hangja oly mélázó, mint a furulya szava, valóságos ének—akár a Mozart miseszólója; a csepp Fítisz-madár szólama úgy avatkozik belé, mint a minisztráns felelete; a csuszkák, czinegék, légykapók, rigók hivogatása adja e község énekét, — most egyszerre megszólal a pintyőke, a templom csengetyüje, mintha igazán leborulásna intene. Azalatt az apáczapillangó torzonborz bundájába vonva fejét, úgy szundikál, mint az olvasózó vénasszony; a Satyrus pille sudarról sudarra szállva úgy pajkoskodik, mint a rakonczátlan oskolásgyerek ; az Iris pille pedig szárnyait nyitogatva, úgy kényeskedik, mint az új ruhás kis leány, kit csak a ruhája vitt a templomba. A bükkfa-gomba is úgy áll a fa derekán, mint a szenteltvíztartó a góth oszlopon; a kis sziklatömb, moh és folyóka diszítésével, az oltár, a korhadó törzsök, melynek redvesedő kérgét az ifjú sarjak zöldje fedezgeti, a keresztelő medencze.