Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - I. A tenger

— 6 — kimentette egy sokkal vészesebb tenger: az emberi szenvedély torkából. Ez az igaz már nem volt oly édes élvezet, mint a gyermekkori, mely avval a szűzies optimismusával tud még örülni a mese vagy történet jó végének ; de szép volt így is, szép, noha a férfi tudta, hogy Crusoé a végin is nehezen vált meg az aranytól, sót csak erőszak által; Columbus ihlete pedig csak a Pizarro fosztogató, emberirtó, aranyszomjas hadának nyitotta meg az utat. De sőt eszembe jutott Samu is, a volt honvéd és kocsis, ki gyújtófahasítgatás közben, mit esténként végezett, minden meséjét az operencziás tengeren túli tájakról szedte, s adta oly körmönfont modorban, a minő csak a pásztortüzek körül terem, s a mely úgy hatott a hallgató gyermeksereg lelkére, hogy még álmában is folytatta játszi képeinek szövését és ragyogtatását. A jó Samunak is „muszáj" alkalma lett későbben operencziás képzeletét helyreigazítani. Besorozták, elvitték Taliánországba; Írogathatta álló nyolcz esztendeig azokat a búslakodó leveleket, a melyekből, de sohasem felejtette ki ezt a végét: „írtam Venécziában, az sós tenger partján" ekkor meg ekkor A Tersatto várrom magaslatáról pompás az a Quarnero. Csak a Mont-maggiore csúcsa birkózik valahogyan a víz tömegével: feltűnik némileg. A Fiumára völgye ugyan szorong a parthelység tömegében ; magán viseli az emberi munka befolyását: buja növényzetű kertjeivel, gyáraival visszaidézi a merengőt a gyakorlati élet prózájába. De csak pillanatokra, mert a hullámjátéka újból és újból visszacsábítja, merengővé teszi a tekintetet. E játékot órákig elnézegettem főleg sekély helyeken vagy ott, ahol a tenger szakadozott, össze-visszahányt sziklák közé is behatolt

1 Azt, a mit a tenger lélekzetének mondtam, ilyen helyeken lehet legszebben meglesni. Úgy a mint a hullám dagad, ki is fut a partra, vagy be a sziklaodvakba, s úgy a mint apad, ismét visszafoly.