Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A végpusztulás réme. (Miskolcz, Eger, Diósgyőr s a Bükk-hegység falvainak sorsa.)

— 125 -lemben vett szeretete, se öntudatos hatalmi vágya, agyréme nincsen, — mely mindössze a szervezete törvényszerűségéből folyó munkát végzi a természet nagy háztartásában. Egyetlenegy roham s e forradalom megsemmisitette századoknak századokra tervezett munkáját — a ki túléli, az az első perczekben, kábulva áll meg a romok fölött, tökéletesen elveszti felsőbbségének tudatát, nem gondolkozik, testében csak azok az életfolyamatok működnek, a melyekre az öntudatnak, az akaratnak hatalma nem terjed ki. Ilyenkor az ember épen csak ember; letett mindenről, mert megérezte az elemi hatalom karjának súlyát. Be sok ily puszta emberré lett ember van azokon a boldogtalan tájakon, melyeken az emiitett augusztus hó utolsó éjszakáján nekivadult förgeteg végigszáguldott, rombolva irtott! Nem lehet meghatározni az utat, a melyet a végzetes felhőtömeg követett; meglehet, hogy valahol az ungi rengetegekben gyülekezett; annyi bizonyosnak látszik, hogy északkeletről délnyugatra törtetett, keresztbe vette a Hegyalját, hogy két, már amúgy is eléggé boldogtalan várost, Tályát és Mádot, a végnyomorba taszítson ; innen áthömpölygött a Bükkhegységre, melynek máskor oly kies, ma olyannyira sújtott völgyeit szintén keresztezte, előbb végpusztulást víve Miskolcznak; utóbb e hegység zivatarcsúcsára, a Kőhátra hágott, hogy Egernek zúdítsa a veszedelmet s végre valahol a róna szélén oszsza ki dühe utolsó csapásait. A boldogtalan vidékekről jövő elsÖ jajkiáltásokat, a melyeket a villámszikra hozott el hozzánk, mindenki túlzottaknak tartotta, mert hát lélektani tény az, hogy a sújtott ember a csapás súlya alatt mindent sötétebb színben lát. Ámde a kiáltások mind rémesebbek lettek s az emberi áldozatok száma másra tanított. — A kinek e tájakon vérei, szeretettei voltak, azt elfogta az aggodalom, mely kínossá vált, mert a tudakozódásokra nem jött felelet. Magamnak is vannak Miskolczon szeretetteim, a kikről az sem tudott hírt mondani, a ki a rémes