Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A végpusztulás réme. (Miskolcz, Eger, Diósgyőr s a Bükk-hegység falvainak sorsa.)

— 126 -éjt ott töltötte s életveszélyben forgott: (Vadnai Károly) s így odavitt az aggodalom, meg az is, hogy a valóval szinről-szinre megismerkedjem. Közvetlenül elutazásom előtt megtudtam, hogy az enyéimnek semmi bajuk s így eleve is elhatároztam, hogy mindenekelőtt be fogom járni az egész vonalat, a melyen a felhőszakadás víztömege végigrombolt Milyen látvány volt ez ! A vasúti állomástól kezdve az egészen leapadt, de zavarosvizü.Szinva patak mellett és folyása ellenében haladva, már a tengeriföldek mutatták az ár sodrát r a növényszárak lefektetve, beiszapolva, szennyes szalmacsóvákkal eléktelenítve; a föld merő kavics. Az első tárgy, a melyre akadtam, egy rácsos gyermekágy volt, olyan, a milyen jobbmódú gazdák házánál a nagyobb gyermekek nyugvóhelye szokott lenni. Azután elértem azt a vasutvonalat, mely Gömör felé visz s azt a völgytorkolatot, a melyben Miskolcz oly kiesen fekszik, egészen átfogja. A töltést s kavicsait elsodorta a víz, a sineket a talpfákkal együtt messze besodorta a földekbe. A töltés maradványa némi gátat képezett, melyen végigfutott az első barrikád Mintegy 400 méternyi hosszúságban egymásra torlódva s egymásba ékelve hevert ott gerenda, hordó, taposó kád, viskó, a polgári és úri ház bútorzata, kerék, ágy, ágynemű, házfedél, ketrecz — beiszapolva, összevisszatördelve; egy valóságos khaosz. Innen merő iszapban haladva elértem a Belegrádot, azt a városrészt, mely már a síkba esik s a legszegényebb osztály otthona. Azok a szegény, melegfedelü, tapasztott és vályogházikók! — Mi lett belőlük ? Helyen-közön csak a tördelt czölöpök jelölik a viskó helyét; falát iszappá oldotta fel a víz, szalmafedelét szálakra tépte s szertehordta a rónába. A megmaradt szegények ott szárítgatták sáros rongyaikat, voltaképen azokat, a melyeket az ár ki tudja, honnan hozott és oda letett!