Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - I. A tenger

Adriai képek. I. A tenger. Az a tenger! Hányszor kínoztam el képzelőtehetségemet; igyekeztem a tó vizét a láthatárig kiterjeszteni, igyekeztem elképzelni, hogy a róna merő viz. Mind hiába! Ereztem, hogy ez mind kevés azon fogalomhoz képest, a melyet száz és ezer leirás a tenger" szóba foglalni igyekezik — hasztalanul. Bizonyos dolgokkal szemben szegénynyé válik a leggazdagabb nyelv, hitványnyá válik a legmerészebb ecset is, — a tengerrel szemben bizonyosan, ezt már jókor tudtam. A Krajna legnyomorultabb sziklás vidékén letett a czivilizáczió lova, a vasút, Szt-Péter táján, és azontúl le nem kerültem saját — lábaimról Záráig. Egy szép napon megláttam az örök szép Quarnero öblöt, a „magyar tengert. Én tehát azt nem tudtam, hogy a tenger sötét aczélzöld s hogy — lélekszik. Noha a Quarnero egy tó benyomását gyakorolja reánk — mert a Lusin, Veglia, Cherso szigetcsoport elzárja — mégis, milyen tó ez! Az ember egyszerre roppant törpének érzi magát — nem tudja, hogy mért, de csak érzi. A habok úgy emelkednek, mint egy óriás melle a lélekzettől, s e lassú, egyenletes mozgás oly természetű, hogy legott értjük, hogy itt egy ellenállhatatlan hatalom működik. A kereskedelmi hajó vitorlája fehér pontnak tűnik föl, még közelről is, a hajó teste nem is látszik, mert a hullámok — a csendesek is — elfedik. Az InaiáHermanu Ottó: Uti rajzok és természeti képek. 1