Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A diphteritis.

— 107 -Ha ez még ezentúl is úgy lesz, lemondhatunk a jövőről. A jobbat teszem föl. Önök nem fogják ezentúl a megszakadt anyai szivek statisztikáját írni, hanem félrendszabály helyett egész erővel majd utjái állják a gyermekfojtogató Megaerának. Megteszik az emberszeretet, s a hazafiság szent nevében! Én, egy rideg életű semmi, ezt hiszem és reménylem, az anyák remeg'ő szíve kéri, a nemzet érdeke követeli önöktől. Ez a szívnek van mondva. De az észhez is van szavam. Ingadozom, a midőn küzdeni kell, meg kell fékeznem az indulatot, mely kitörésre kész, — nyugodt hangon kell szólni még az önmagamon elkövetett erőszak árán is. Ez nehéz dolog avval a hallatlan, jéghideg közönynyel szemben, melyet a társadalom s ügyeink intézői a gyermekölő diphteritis iránt tanúsítanak. De megkísérlem. A diphteritis réme már évek óta gyilkol országszerte ; fellépése, veszélyessége, terjedésének természete ép oly gonosz, mint bármely más járványé. Évek óta hír hír után érkezik s jelenti, hogy itt is, ott is a szó szoros értelmében kihalt, kipusztúlt a legifjabb nemzedék. Kőből legyen az a szív, mely el nem szorúl, a midőn megtudja, hogy az Alföld egy városában ezer beteg közöl ötszáz elveszett, s ugyanannyi „kezelésben" maradt, — hogy Erdély egy kis falujának minden gyermeke elpusztult s három nemzedék veszett ki! Bizony kemény kőből való legyen az a szív, a mely el nem szorúl a felett, a hideg, száraz regisztrálás felett, a melylyel az áldozatok száma világgá röpül De üsse fel magát valahol a keleti marhavész — óh, mily mozg'alom támad, mily buzgóságban öli magát társadalom és hatóság az „óvintézkedések" körül! mint akasztják meg a forgalmat, a közlekedést, küldik a válogatott szakerőket a helyszínére, hajtják végre a desinfectiót! Üssön csak ki valamely ragály a ménesek táján — óh ég! mily rohanás, mily tevékenység indúl