Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A diphteritis.

— 108 — meg! játszik a hírverő, röpül a futár, nincs költség, a mely ne telnék! De indul a Magaera s végig fojtogat az országon, akkor ez a megyék dolga; immel-ámmal jár a félrendszabály! Mintha csak marhánál, lónál állana a bölcs mondat: „segíts magadon, s az isten is megsegít!" Ah igaz! földművelő nép vagyunk, a marha, a ló nemzetgazdasági és gazdasági tárgy, adó és vagyon tárgya, s ezért a buzgóság indokolva van. De hát a nyermek nem az ? Hiszen első és utolsó követelménye a társadalomnak, a nemzetnek. Vagy azt hiszik talán, hogy a valóságos vagyonosság, gazdagság az, ha kevés ember a zsírban fulad? Eszmény lehet-e a forró égöv embere, a ki a természetadta bőség, épen a bőség és csekély száma miatt alig külömbözik a vadálattól ? Óh kérem, az igazi áldástárasztó gazdagságot a munka teremti meg, s azt a munkát csak az ember végezheti, intézheti. Ez sarktétele a nemzetgazdaságnak és kulcsa, megfejtője egy megfogyott, szaporátlan nemzet nyomorának; ez üti reá a jellemző bélyeget a magyarság létért való küzdelmére! És hát nem adózó, nem adó tárgya az az áldozat, amelyet az az irgalmatlan Magaera szemök láttára ezrével fojtogat? Hiszen az áldozat a nemzet jövője, bármily értelmet is kölcsönözzünk is a szónak! Megfeledkeztek önök arról a borzasztó adóról, melyet az emberiség gonosz szelleme ránk erőszakol; mely koldussá tette a nemzetet Mohácsnál, koldussá teszi ma az által, hogy a munkaerő szine javát a kaszárnyaélet tétlenségére kázhoztatja; melyet két nemzet épen most lefizet az Eumenidáknak — ott a Balkán tövénél ? Elfedték a véradót azt az egyetlent, a melyet vagyonnal megváltani nem lehet; honnan fog telni ? Szinte hallom, hogy felelik nekem, hogy ne menjek a végletekig, hiszen Íratott egy tájékoztató könyv, az orvosi tisztikar kpaott rendeletet és saját körében rendeletileg tovább „intézkedett."