Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A diphteritis.

— 106 -És hogyan végez ez! Látták már önök a diphteritis áldozatának szívrepesztő küzködését ? Látták ölök azt az iszonyatos félelmet, melyet az a gyermekszem, mely csak az imént az élet és ártatlanság tükre volt, s még sirás közben is mosolygott, visszatükröztet ? Látták önök, hogyan közeledik az a gyermekkéz, a baj fészkéhez, mint rángatóznak a kis ujjak? Az élet ösztöne viszi oda; óh, de az az irgalmatlan Megaera-kéz, az ott marad, azt az élet ösztöne nem kérleli meg, nem győzi le, az csak halált ismer, halálnak enged! Az a gyermekhalál nem az agg halála, melyet az agg régen várt és üdvözöl; sem az a halál, a melylyel a férfi számol — óh nem! az a gyermekhalál egészen más! Az aggnak nincs jövője, leszámolt, ismeri az enyészet törvényét s belényugszik abba, a mit élőlénynek elkerülni nem adatott. A férfi tiszta tudattal, a szellem erejével fogadja azt, a mit kikerülni nem lehet; ő már múltra néz, egy pálya végét látja s ez könnyíti az alávetést De abban a haláltusában, a melyet a fuldokló gyermek vív, ott küzd igazán az élet a halállal, a a jövő az enyészettel, a fejlődés a hanyatlással! S a halál győzelme nemzedéket tipor el, jövőt semmisít meg! Ez a diphteritis borzalmas igaz értelme És azután menjenek önök kivált a falvak temetőin végig s nézzék meg a friss hányású sírokat a kis keresztekkel, melyekre egy-egy reszkető kéz kis koszorút tett, s egy másik kéz mindössze is két ügyetlen kezdőbetűt és egy évszámot alkalmazott — — menjenek és gondolják meg azt is, hogy itt a nemzet jövője temetkezett, hogy egy megfagyott, sza= porátlan nemzet egy egész nemzedéket vesztett! És a midőn ezt meggondolták, legyenek ezetúl is szívtelenek, mint eddig: érjék be az áldozatok számának pontos meghatározásával, s a szám közrebocsátásával !!