Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

„Apró madarak hagymával"

102 effélére erősítik, s lassankint állandóan benépesülnek. Nagyobb házikók menedékhelyet nyújtanak a tél didergő munkásainak. S mindezekkel karöltve jár a táplálékhintés, mely azonban csak olyankor megokolt, a midőn nagymértékű havazások köszöntenek be, s a kis madarak faj szerint vegyes csoportokban csődülnek az emberi lakások közelébe; máskor a táplálék elhintése csak árthat, mert a madár is hamar megszereti a táplálkozásban való kényelmet s hütelen lesz ahhoz a munkához, melyet a természet háztartásában végeznie kell, melyet csak ő végezhet el. Az a kis kép s egyszerű eszmemenet, a melyet az étlapról vett gyarló czím révén kifejteni iparkodtam, talán nem egészen haszontalan valami, mihelyt emlékünkbe idézzük azt a sok panaszt, mely tavaszkor s nyárhosszat hangzik a sok rovarkár és a vetések elgazosodása miatt. A téli évszak nem halála, de álma sem a természetnek, mindössze csak befejezi az élet, az erő örök forgásának gyűrűjét, hogy legott, megszakítás nélkül, újból kezdje a pályafutást. És ehhez az örök folytonossághoz legyen kötve az ember minden intézkedése, melyet a természet közepette saját léte érdekében tervez és végrehajt. (»