Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A barátka madár története. (Az ő bársonyos cziczájá-nak meséli Hajas bácsi,)

— 92 -Hanem tudja édes, eszembe jutott valami okos dolog, nagyon okos dolog ; mindjárt elmondom. Tudja, drágám, a szó is olyan kurta, furcsa kis madár; kirepül a szájból, berepül a mag'ácska balfülébe, aztán a jobbfülén meg szépen kirepül, aztán: ucczu vesd el magad utána! Igen ám, ha utói lehetne érni! De már mikor az a szó elröpül, hát az bizony el van röpülve. — De hát mit csináljunk már? — Hát megmondom én magácskának, hogy mit csinálunk: megírjuk mi azt a kis mesét a Forgó bácsi „Kis Lap"-jába az osztán úgy megfogja azt a röpke szósereget, hogy száz év múlva is elmondhatja a mesét akárki, épen úgy, mint elmondom én. És tudja, szógám, így elolvashatja azt magácskán kívül még sok, igen sok jó gyermek is. Ugy-e okos egy dolog? De most már csakugyan rágyújtunk arra a kis mesére. Csitt! most fogja be annak a bolondos meseéhes kis madárnak a száját, a fülét pedig nyissa ki, mert az a madár olyan madár, a mely fülével eszi a kis mesét is, meg a nagy mesét is. Hát, hát .... hol volt, hol nem volt, az már bizonyos, hogy ez egyszer az Operencziás tengeren túl nem volt, hát az bizony egy kertben a bokrosban volt, hogy úgy tavaszkor, mikor a pásztorgyerek már füzfasípot csavar, a mezitlábos kis Kata pedig egy kosárka ibolyával a városba mén, kiáll a sarokra s fűnek, fának mondja: „vegyenek ibolyát!" s gondolja magában: „kell a krajczár beteg édes anyámnak" .... hogy hát abban a bokrosban megszólalt egy iczi, piczi kis madár. Váltig azt énekelte: Itt vagyok, itt! Kicsi feleségem, Itt vagyok, itt! A felesége meg váltig azt felelgette neki: Én is itt, én is itt!