Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A barátka madár története. (Az ő bársonyos cziczájá-nak meséli Hajas bácsi,)

— 93 -A kis madár úrnak szürke volt a köpenyege, fehér volt a lajbija, fekete a harisnyája, a fején pedig fekete sapkát hordott; a felesége is ilyen volt, csakhogy a fejkötöje barna volt. Úgy hívták őket, hogy Barátkáék. Hát aztán mit is csináltak ott ? Legelőször Barátka úr azt mondta a kedves, kis feleségének, persze, hogy madárnyelven: — Kepedvepes fepelepesépégepem jopó lepesz fépészkepet hopordapanipi. Mire Barátkáné azt felelte, persze madárnyelven : — Bipizopom jopó lepesz kepedvepes fépérjepem upurapam! Kezdtek azután azok szétnézni, hogy hát melyik bokor is volna csak a legjobb? mert hát nagyon kell ám vigyázni, arra is, kogy a tolvaj karvaj rajtok ne üthessen; arra is, hogy valami szemes kandúr ki ne szedhesse a fészket; meg arra is, hogy az olyan magácskaféle Czicza kisasszony meg ne lássa. Soká tanakodtak, soká válogattak; végre, végre egy sürü galagonya bokrot választottak, mert hát úgy okoskodtak, hogy annak a levele, ága jól elrejti azt a kis tanyát, a tüskéje pedig jól megszúrja a karvaj mellét, a kandúr orrát, meg a magácska kezét is. Mikor a hely megvolt, kezdődött a hordozgatás: egyszer jött Barátka úr s hozott a csőrében egy kis mohát, hol egy szép, hajlékony fűszálat; ezt tette Bárátkáné is: Szóval fészket hordtak, fonogatták szép kerekre, csinálgatták finom szőrrel jó puhára, jó melegre. Mikor az a kedves, kis fészek elkészült, Barátkáné négy gyönyörű bíboros-tarka kis tojást rakott belé, azután jó beleilleszkedett a fészekbe s azzal az ő jó meleg tollával letakarta azt a négy tojást s melengette addig-addig, míg egy szép hajnalon azokból a tojásokból egyszerre négy apróka madárporonty kelt ki. Jaj milyenek is voltak azok a piczi boldogtalanok ! meztelenek mint csak a csirke, mikor a sza-