Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A barátka madár története. (Az ő bársonyos cziczájá-nak meséli Hajas bácsi,)

A barátkamadár története. (Az 5 bársonyos cziczájának meséli Hajas bácsi.) 1 Hát bizony, édes bársonyos Czicza kiskisaszszony, lakik abban a maga szöszke fejében egy kurtafurcsa bolondos, de azért kedves kis madár, mely — kivált úgy este felé — mikor már tanultunk is, labdáztunk is, no meg egy kicsikét csintalankodtunk is és jó pihenőre a padkát keressük fel, — egyszerre csak azt kezdi énekelni „éhes vagyok! nagyon éhes vagyok!" Hát azután mit is eszik az a kurtafurcsa bolondos kis madár? Se kenyeret, se húst, se kalácsot, se meggyecskét, se legyecskét, de még czukor, de még méz se kell neki! No már ez azután igazán kurtafurcsa bolondos egy kis madár! — Hát mi kell lelkem, kis madaram ? — Hiszen tudja Hajas bácsi! — Nem tudok én semmit, bolondosom. — Mese kell, éhes vagyok; mese kell, mese, mese, mert mindjárt éhen halok! meséljen lelkem Hajas bácsi! — Tyüh! hát aszongya éhen hal! De nem oda Buda, mert nem engedjük ám; mert ha az a bolondos kis madár meghal, hát mi lesz aztán a Czicza kiskisasszony szöszke fejében? hát ki fog aztán énekelni : éhes vagyok, mese kell ? Most hát csitt, mert mindjárt jóltartom egy furcsa kis mesével. 1 Tudva levő, hogy Herman Ottó vállig érő hajat visel.